Lemezeink

Hallgassunk Burnst!

Göbölyös N. László / Magyar Netkapu 2004. július 13.

Talán az első kötete volt a Lyra Mundi sorozatnak a “Robert Burns válogatott versei”. Úgy harangozták be őt már évekkel korábban különböző lexikonokban, hogy ő a skótok Petőfije. A két költőnek maximum annyi köze volt egymáshoz, hogy mindkettő fiatalon halt meg (Burns 36, Petőfi 26 évet élt) és a népköltészetből merítettek.

De míg Burns a szabadság híve volt verseiben, Petőfi fegyveresen is harcba szállt érte, és a harctéren esett el, szemben skót testvérével, akit a szegénység és az ital vitt korán sírba. Burns verseit énekli meg a Dongó Együttes, visszahozva a XVIII. század hangulatát.

A Dongó Burns lemeze a “Mit nékem a kincs” megtalálta a legjobb hagyományokat: A skót-ír–kelta táncházakat (“A kicsi lány még a kedvesem”, valamint “Az ördög elvitte a fináncot” című dalokra akár a Mike Flatley féle táncosok is kopoghatnának) a folk lírát, amely felidézi a műfaj legjobbjait a Jethro Tulltól a Fairport Conventionig (“Mary Morison”, “Ha mennél hideg szélben”, amelyet minden fiatal házas ismer).

De megszólalnak az olyan hazafias versek is kitűnő hangszerelésben, mint a “Hová lettél skót hírnevünk”. Néha engednek a kommersznek, mert az “Ó, jaj az asszony döngöl” című dal amolyan útszéli country zenével szólal meg, de ez az irányzat szerencsére háttérbe szorul.

Mondhatnám, vannak hiányérzeteim nem is annyira az olyan kötelezők miatt, mint a Régi-régi dal, a Korai még, a Falusi randevú vagy a John Anderson miatt – inkább az Árpa Jankót hallottam volna szívesen. De lehet a Dongóék nem akarták kockáztatni az összehasonlítást a Trafficcal, amely valahol valóban felülmúlhatatlan.

A téli ünnepkör zenei világa

Kiss Eszter Veronika / Magyar Nemzet 2003. január 14.

A tél egészen más arcát mutatja be a Dongó Együttes vidám és fiatalos lendületű lemeze, a Hópelyhek tánca. A Dongó sokszínűségének alapját a magyar népzene adja, bár ezen a lemezen jelentős hatását érezteti Nagy-Britannia táncos dallamkincse.

A lemez vidám és kedves dalcsokra nemcsak a gyermekeknek szól, őszinte, fiatalos lendülete az idősebbeknek is tartogat mondanivalót. A CD-n különböző korok költőinek verseit hallhatjuk dalba foglalva, s a pergő ritmusok mellett a karácsony elmaradhatatlan harangjait és csengőit is megtaláljuk.

A dalokat – Balázsi Gyula és Romanovits István szerzeményeit – kidolgozott, hangulatos megformálás és festői hangszerelés jellemzi, amely szinte plasztikusan meg is jeleníti a versek mondandóját. Ehhez helyenként beszédes szólóéneket, máskor pedig tiszta kamarakórust hallunk, amelyek stílusa a dzsessztől a blueson át egészen a magyar népzenéig, karaktere pedig a líraitól a táncos ritmusig változik, követve a versek mondanivalóját.

Gyermekversek muzsikával

Kiss Eszter Veronika / Magyar Nemzet 2002. november 27.

Magyar költők gyermekeknek szóló remekeit ültette zenére “Napsugárhívogató” című lemezén a Dongó Együttes. A több mint két évtizede működő zenekar az elmúlt húsz esztendő alatt felnőtteknek szóló koncertjeik mellett számos gyermekműsort és rendhagyó irodalomórát tartott, öt éve pedig a Diósgyőri Kaláka Fesztiválon elnyerték a legjobb versmegzenésítő együttesnek járó különdíjat. Nem véletlen ez a kapcsolat, hiszen a Dongó a Kaláka által kijelölt úton halad, stílusukat, hangzásvilágukat elsősorban ez a műfaj határozza meg, akár a jellegzetes hangzatok használatában, akár a hangszerelésben vagy a népzenei elemek feldolgozásában tetten érhetjük hatását.

A Napsugárhívogatón számos új vers megzenésítése mellett megtaláljuk az együttes első saját gyermeklemezének, az Ugróiskolának néhány nagysikerű dalát átdolgozott változatban, új hangszereléssel. A CD egységes hangvételén erőteljesen érződik a népzene íze, a magyar népdal zenei nyelvezetének szabad alkalmazása, ötvözve a reneszánsz kórusok homofon többszólamúságával, Kaláka jellegzetes stílusával és a Dongó sajátos karakterével.

Főként Romanovits István megzenésítéseit halljuk, de találunk néhány kifejezetten érdekes Balázsi Gyula-kompozíciót is. Ilyen többek között Nemes Nagy Ágnes Ugróiskola című verse, amely a korábbi lemez címadó dalának átirata, s a legegyszerűbb ötletekből építkezve alakítja ki jellegzetes hangvételét. Az egy szócskára szólót hallunk, a párosra duót, s az ugrások szabályos egymásutánja határozza meg a ritmust, amely plasztikusságával már szinte vizuális élményt nyújt. Szintén Balázsi szerzeménye a country műfajra emlékeztető Zelk Zoltán vers a Halország, amely a bendzsó hangjával, táncra perdítő ritmusával és bravúros fütyörésző befejezésével igazi vadnyugati hangulatot teremt.

A címadó dalt, Kányádi Sándor Napsugárhívogató című versét Romanovits dolgozta fel, s ez különösen népzenei jellegű, akár maga a poézis. Hangszínére, dallamvilágára emlékeztet Szörényi Levente Hazatérés albumának szarvasűző dala, amelyet Kőműves Kelemen fohászkodó várépítői is énekelnek. Nyilvánvalóan a pogány kort idéző imaszerű könyörgés adja a kapcsolatot a két dal között, ami csöppet sem zavaró, s a dalt egy kissé szakrálisnak tűnő napimádó tánc zárja.

A zenekar egyetlen női tagja, Cseke Andrea furulyajátéka különösen kiemelkedő ezen a helyen. Énekével is bizonyít a lemezen, kár, hogy csak kevés számban hallhatjuk. Romanovits a Három hajó című angol népköltésben a szigetország jellegzetes szabályos térformákra épülő ugrálós táncait jeleníti meg különösen jó stílusérzékkel. Nemcsak a dallamot találja el, hanem a hangszerelést is, a zenei megfogalmazás karakteressége kreativitásról és komoly előtanulmányokról árulkodik.

Bár a lemezborító azt hirdeti, a dalok gyermekeknek szólnak, valójában az idősebbek is ugyanolyan élvezettel hallgathatják. Talán a versválasztás az oka, talán a hangszerelés sokszínűsége, vagy a megzenésítés mélysége, amely kihangsúlyozza a vers mondanivalóját. Mindenesetre a lemez legnagyobb erénye az élő hangzás, amely a stúdiófelvétel ellenére barátságos klubhangulatot áraszt.

Hazafiúi tisztelgés 1848 és 1956 előtt

Kiss Eszter Veronika / Magyar Nemzet 2003. március 1.

Március 15. és október 23. – két nagy nemzeti ünnepünk tiszteletére szólnak a dalok a Dongó Együttes “Hazát féltő” című lemezén. A Dongó fontosnak tartja nemzeti történelmünk neves évfordulóinak méltó megünneplését, így nem ez az első találkozásuk a magyar hazafias költészet remekeivel. A 150 éves jubileum alkalmából már megtöltöttek egy albumot az 1948-49-es szabadságharccal kapcsolatos versek megzenésítéseivel Szeretni ezt a szép hazát címmel. A mostani lemezre a két ünnephez kötődő magyar irodalom remekei közül egyaránt válogattak népszerű és kevésbé ismert verseket így Petőfi Sándor, Arany János és Vörösmarty Mihály mellett többek között Reviczky Gyula, Jecsmenik Andor, Galambosi László, Tamási Lajos, Füst Milán és Sulyok Vince magyar vonatkozású költeményeit is hallhatják.

A Dongó lemezének legnagyobb érdeme, hogy a versek legmélyebb, sokszor ki sem mondott, csak a sorok között olvasható tartalmára reflektál mind a zene szövete, mind az előadás. A szabadság hangjaként jelenik meg a hegedű és a tárogató, a népzenéből kölcsönzött keserédes mulató és hallgatódallamokban egyszerre van jelen a győzelem reménye és az elbukás fájdalma. Valószínűleg a versek témája az egyik oka annak, hogy a Dongó több konkrét népzenei idézetet olvasztott be sajátos stílusába. A hagyományos hangzás mellett azonban – különösen néhány 1956-os vers esetén – a modernebb zenei eszközöket is kipróbálták, időnként érdekes, szokatlan harmóniák és fordulatok követik egymást.